2010. december 16., csütörtök

Nem én voltam!

 Nos ez az a pont, ahol én már nem rúghatok labdába. Ezeket a nyakékeket a párom követte el és úgy gondoltam, biztos ami biztos, ide is felteszem. Igaz a készítője szabadkozik, hogy gagyik lettek, pedig akinek van szeme és szépérzéke, azt nem könnyű meggyőzni erről.
Talán csak némi bátorításra van szüksége a szentemnek, hogy bátran engedje szabadjára a fantáziáját!
 Amikor én is elkezdek fűzni ezt-azt, rá kell jönnöm, hogy legfeljebb arra futja tőlem, hogy a lába nyomába érjek. VISZONT, mentségemre szolgáljon, hogy a fúrás-faragás, barkácsolás terén sokkal inkább otthon vagyok.
Belegondolva ez így van rendjén: ami belőlem hiányzik, az meg van benne és fordítva. Kiegészítjük egymást, mint borsó meg a héja...



Tudtad?
Az amerikai filmekben feltűnő telefonszámok mindig 555-el kezdődnek. Ilyen kezdetű telefonszámokat a valóságban nem használnak, így elkerülik a lelkes telefonálók békés polgárokra szabadítását.

5 megjegyzés:

  1. Nagyon szép munkák! Csak bátran, hisz mindketten nagyon szépeket fűztök!!

    VálaszTörlés
  2. Ajjaj! Én is szeretnék ilyen "gagyit" fűzni:-)

    VálaszTörlés
  3. Hagytam neked egy díjat a blogomban!

    VálaszTörlés
  4. Szuperek!!!!!!!!!!! Gratulálok!

    VálaszTörlés